Kovács Patríciát augusztus 15-én a Sziget Fesztiválon Maszat Janka szerepében láthatta a közönség, de a Vígszínház fiatal színművészére a Túl a Maszat-hegyen decemberi bemutatója mellett még más feladatok is várnak az évadban. Eddigi pályafutásáról és a tervekről az MTI-Pressnek nyilatkozott.

- Ha az ember a Szigetről hall, nem feltétlenül a színház jut először eszébe. Jártál már a fesztiválon fellépőként?
   
- Jól ismerem a Szigetet, az indulása utáni első években egyhetes módon kint voltam, bár azért délelőttönként hazamentem mosakodni. A mostani a harmadik alkalom, hogy felléptem: a TÁP Színház után most a Vígszínház tagjaként.
   
- Miért a csak decemberben bemutatni tervezett Túl a Maszat-hegyen című előadásból játszottatok részleteket?
   
- Prózát nem igazán érdemes a Szigetre hozni, mert elnyomja a zene. Tavaly is zenés darabból, A nő vágya című musicalből mutatott egy keresztmetszetet a Vígszínház, most pedig Varró Dániel meseregényét igazi családi programnak szántuk. Maga a darab zseniális, ezerszer olvastam, és megvan hangoskönyvben is. Varró Daninak ez egy nagyon jól sikerült írása, a párom öt és fél éves kislánya is kívülről fújja az egészet. Ráadásul most maga Dani írta ránk a könyvből a színdarabot, itt-ott a történeten is változtatva.
   
- Mire utal a Vígszínház programfüzetében feltüntetett "korhatáron innen és túl" alcím?
   
- A Túl a Maszat-hegyen is olyan, mint amilyen A dzsungel könyve volt vagy a Padlás: ugyanúgy eljöhet a gyerek és a szülő is, mert a felnőtteknek is irodalmi élményben lesz részük. Iszonyatosan jó humora van a darabnak.
  
- Szerepeltél már kisebbeknek szóló produkcióban? Hogyan készül fel egy ilyen darabra a színész?
   
- Még Egerben, akkor a Micimackóban hetvenötször játszottam Malackát. Most, mikor Varró Dani darabjához a jelmezeket és a fazonokat kitaláltuk, akkor hoztunk gyerekkori képeket, és próbálunk olyanok lenni, hogy kicsit hasonlítsunk ezekhez. De egy dolog nagyon fontos: próbáljuk úgy játszani ezt a darabot, hogy ne legyen gügyögős gyerekelőadás. Csak a felnőttek gondolják azt, hogy a gyerekek ilyesmit szeretnének látni a színpadon, pedig nem szabad nyafogni. Én egyébként nem is voltam nyafogós kislány, inkább rendkívül rossz, akaratos, vagány gyerek két centis, rövid hajjal tizenkét évesen. Megbeszéltük Néder Panni rendezővel is, hogy nem szabad édeskedni, mert ebben a darabban tétre megy minden. 

- Akkor elmondható, hogy Maszat Janka hasonlít a 12 éves Kovács Patríciára?
   
- Igen, pofán talált a szerep. Volt a családban egy balatoni nyaraló, ahol a maszatosban pákászhattam. Az azért nem igaz, hogy a nádasban nőttem föl, de rendkívül sokat rosszalkodtam ott én magam is, úgyhogy van ilyesféle élményanyagom.
   
- Idén ősszel még csak a második évadod kezdődik a Vígszínházban. Hogyan kerültél a társulathoz?
   
- Három évig szabadúszó voltam, és az utolsó esztendőben Eszenyi Enikő hívott meg vendégnek egy szerepre. Igazából egymásra találtunk, és amikor Enikő megpályázta az igazgatói széket, megkérdezte, hogy adott esetben jönnék-e a Vígszínházba. Azóta ennek a csapatnak a része vagyok én is, és nagyon befogadtak. Jól megvoltam mint szabadúszó, de hiányzott valami biztonság.
   
- Milyen szerepek várnak még rád az új évadban?
   
- Mostanában kezdünk el dolgozni egy olyan darabon, amelyre nagyon kíváncsi vagyok. Parti Nagy Lajos fordítja a Mikve című kortárs izraeli színművet, amelyet Michal Docekal, a prágai Nemzeti Színház főrendezője állít színpadra nálunk. A darab különlegessége, hogy nyolc nő története, tehát egy férfi szereplő sincs benne. Nagyon várom, mert izgalmas a története, ráadásul szerelmes vagyok Parti Nagy Lajos szövegeibe, külön öröm az ő mondataival dolgozni. Majd decemberben jön a Maszat-hegy, az viszont titok, hogy mi lesz még az évad második felében.
   
- A mozi szempontjából is sűrű év számodra az idei: három olyan filmet is bemutattak a 2010-es idei filmszemlén, amelyben szerepeltél.
   
- Igen, a Presszó 10 évet még nem vetítik, a Szélcsend már a mozikba került, ahogy a Czukor Show is, bár ebben csak egy kicsi szerepet játszom.
   
- Sas Tamás "kamaradrámájában", a Szélcsendben tőled szokatlan szerepet, egy keveset beszélő, introvertált lányt alakítasz.
   
- A Szélcsend valójában kísérlet volt, Sas Tamás látott bennem valami ilyesmit, és megpróbáltuk. Be kell vallanom, hogy nekem azért nagyon sok bajom van magammal abban a filmben. Ha még egyszer lehetne csinálni, megpróbálnám másképpen. Ilyen értelemben sokkal jobb színházban, mert ott a szerepen lehet alakítani, hiszen jó esetben három-négy évig játsszuk. De a film ott van a szalagon, az már úgy marad.
   
- Számolod még, hány közös munkátok volt Sas Tamással?
   
- Szerelemtől sújtva, S.O.S Szerelem, 9 és 1/2 randi, Presszó 10 év és Szélcsend, ez eddig öt. És most úgy néz ki, hogy elkészül az S.O.S Szerelem folytatása is. Persze volt közben olyan filmje, amelyben fel sem merült, hogy én szerepeljek, de nagyon szeretek vele dolgozni. Mindig nagy biztonságot ad, hogy ennyire bízik bennem, és ő is ugyanezt szokta mondani: ha ott vagyok, tudja, hogy én biztosan érteni fogom, mit akar.

- Fiatalon már nagyon sok mindent kipróbálhattál színpadon és filmen is. Van mégis olyan dolog, amelyről úgy érzed, hogy eddig hiányzott a pályafutásodból?
   
- Nyilván szeretnék egy külföldi koprodukcióban lovagolni, vívni, és egy nagy kalandfilmben mondjuk Robin Hood oldalán vágtatni. Szeretek kosztümben játszani, és jó volna egy ilyen nagyszabású dologban részt venni egyszer. De komolyra fordítva: forgatok főiskolás vizsgafilmeket, volt osztályommal szinte díszlet és jelmez nélkül, két hét alatt készítünk színdarabot Zsámbékon egy volt katonai hangárban... Nyitott vagyok mindenre, és ahogy érek, egyre inkább vonzanak nők drámai, megrázó, lelkiekben levetkőző történetei.
   
- Gyerekkorodban már szerepeltél egy nemzetközi koprodukcióban.
   
- Igen, a Raszputyin című filmben én voltam Anasztázia Romanovna tizennégy évesen.
   
- Sas Tamás tervbe vette egy történelmi film leforgatását.
   
- Az Egri csillagokat, hát igen, azt lehetne. Reméljük...