,,Nem tudom nem észrevenni; legutolsó beszélgetésünk óta jócskán megváltozott. Megmaradt ugyan lendületessége, kirobbanó energiája, kamaszosan önfeledt nevetése, közvetlensége is a régi, csak valahogy a mozdulataiból tűnt el a szögletesség; lágyabb, nőiesebb, és meg merem kockáztatni, hogy bölcsebb lett. Kovács Patríciából valami irigylésre méltó, nyugodt harmónia árad."

Stílus&Lendület: Régen találkoztunk.

Kovács Patrícia: Bizony, mikor is?

S&L: Még az előtt, hogy fenekestül felfordult volna az élete. Az egyik nagy változás: átigazolt a Vígbe. Mire készül az új évadban?

K. P.: A Mikve című kortárs izraeli darabot próbálom a Pesti Színházban, ami nyolc zsidó nő története, és a rendezőt leszámítva mindenki nő. Az asszisztens, a súgó, a jelmeztervező és persze mi nyolcan, a színésznők is.

S&L: Mi az Ön szerepe?

K. P.: Én vagyok az egyetlen nő közülük, aki nem vallásos. Vagyis csak azért járok a mikvébe (zsidó rituális fürdő), mert a férjem és a társadalom kötelez rá. A legliberálisabb vagyok közöttük; aki festi a körmét, és énekes.

S&L: Mindig rebellis lányokat osztanak Önre!

K. P.: A filmjeimre meg azt mondják, mindig én vagyok a „vicces lány", aki Fenyő Ivánnal csókolózik. Mindenesetre színpadon is kezdik felfedezni bennem a humort, hamarosan a 12 éves Maszat Jankát fogom alakítani Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című gyerekdarabjában, amihez Presser Gábor írt zenét. Viccesnek és csintalannak kell lennem, és addig még meg kell tanulnom focizni is...

S&L: Végre lehet majd bohóckodni, szereti?

K. P.: Jaj, nagyon!

Tulajdonképpen bizonygatnia sem kell, a szeme sem áll jól, miközben igyekszik komoly arcot vágni. Aztán elneveti magát. Amikor előhozakodom a megkerülhetetlennel, egy szempillantás alatt változik komollyá, és vásott kölyök helyett egy szerelmes nő ül velem szemben. Bizonyára fogalma sincs róla, mennyire megszépül, amikor a közelmúltban megkötött esküvőjéről beszél.

S&L: Talán még a szakmai változásoknál is lényegesebb a magánéletében bekövetkezett fordulat. Férjhez ment...

K. P.: Bizony.

S&L: Nem volt hagyományos esküvő.

K. P.: Sok minden más volt, mint ahogy az megszokott, lehet, hogy ezért s osztják rám ezeket a ,,furcsa lány" szerepeket... semmit nem bírok, ami kötelező, Korábban nem is akartam férjhez menni, világéletemben azt mondogattam, hogy nem akarok!

S&L: Épp kérdeztem volna, hogy Önnek, a lázadónak, miért volt szüksége arra a papírra?

K. P.: Nem tudom, Péterrel (Gusztos Péter) valahogy más volt minden. Én meg valamire azt

akartam mondani, hogy örökre! Korábban is akartam, hogy valami örökre tartson, de féltem magamtól. Mostanra nőttem fel ehhez.

S&L: Amikor utoljára beszéltünk, épp a lakása felújításán dolgozott. Helyet szorított benne Péternek?

K. P.: Igen, de nemcsak Péternek, hanem az ő öt és fél éves kislányának is, neki is van nálunk egy szobája.

S&L: Azt tudja, hogy feladta a magas labdát ezzel a gyerektémával?

Patrícia arcáról egyértelmű elutasítás olvasható le, későn vette észre, hogy óvatlan volt. Nyilván nem először szegezik neki ezt a kérdést, ám annál jóval udvariasabb, mintsem hogy egyértelműen visszautasítsa a válaszadást.

K. P.: Hm, igen, mostanában az én korosztályomban rendkívül sokan szülnek. És igen, nyilván foglalkoztat a dolog, de ennél többet ne kérdezzen erről.

S&L: Visszatérve a munkára... Zsámbékon nyaranta összejönnék a volt osztálytársaival, és bemutatnak egy darabot, ami Önök közül szól valakiről. A Kovács Patrícia című előadásban szinte hagyta magát élve boncolni.

K. P.: Azért ez valahol csalás. Ezek a darabok úgy tűnnek, mintha életrajzi történetek lennének, de valójában a közönség sosem tudja, hogy ebből pontosan mi a valóság és mi a fikció, az életembe ez alapján nem lehet belelátni.

S&L: Név szerint emlegették Gusztos Pétert.

K. P.: Ebben a darabban ő nagyon sokat kapott.

S&L: Felkészítette?

K. P.: Tudta. Amikor engem sorsoltunk következő „darab-témának", akkor volt egyéves a kapcsolatunk. Szóltam neki, hogy most még el lehet menni, de ha marad, akkor bekerül... Az utolsó jelenet úgy nézett ki, hogy az Evita híres dalára, a Nem kell, hogy sírj Argentína szövegére azt énekeltem egyenesen neki, hogy Nem kell, hogy sírj Gusztos Péter, a sorsom az, hogy érted éljek... stb. A nézőtér vinnyogott és sírt...

S&L: Bátor, hogy ország-világ elé vitte az érzelmeit! Mennyivel utána jött a lánykérés?

K.P: Fél évvel. De volt előzmény. Az utolsó előadásra becsempészett nekem egy gyűrűt úgy, hogy csak a darab közben találjam meg. Az osztálytársaim segítettek megszervezni.

S&L: Akkor dőlt el, hogy tényleg komolyan gondolják?

K.P.: Az az előadás előtt már jóval megtörtént. Az egyikre, bevallom, én magam nem is emlékeztem sokáig, az osztálytársaim hozták szóba, és akkor ugrott be. Annak idején, amikor főiskolások voltunk, épp próbáltunk, és hevert az asztalon egy Magyar Narancs, aminek ő volt a címlapján. Egy beszélgetés közben egyszer csak ráböktem az újságra, és azt mondtam, „ehhez a csávóhoz nekem még lesz közöm!". Kérdezték, ismered? Mondtam, nem, csak szerintem, vele lesz valami... A másik meghatározó momentum pedig az volt, amikor Péter a második randinkra elhozta a gyerekét, hogy tudassa velem, hogy ő így, ebben a csomagban van, ő így kerek egész.

S&L: Azért ez nagy változás!

K. P.: Ezt azzal is jelezni akartuk, hogy házasságkötésünk alkalmából létrehoztunk egy közös alapítványt, Suhanj! néven. Hiszem azt, hogy ha az embert ismerik, akkor oda kell állni

bizonyos dolgok mellé. Az alapítványunk lényege, hogy mozgáskorlátozott, vak, vagy bármilyen fogyatékkal élő gyerekeket, fiatalokat és idősebbeket bekapcsoljon a tömegsportba.

S&L: Miért pont ezt az alapítványt választották, hiszen az állatvédelem adta volna magát, először annak kapcsán találkoztak.

K. P.: Péternek szenvedélye a maratoni futás. Ha tudok, én is vele megyek a versenyekre. Amikor egy-egy ilyen versenyre elmegyünk, elképesztő emberi sorsokat látunk. Vannak, akik végigtolják magukat kerekes székkel ezeken a távokon. Vagy egy vak ember végigfutja a maratont, és nemcsak ő, hanem a kísérője is... A külföldi versenyeken lehet látni igazán, micsoda öröm ez mindenkinek. Sokat beszélgettünk erről, fontosnak éreztük, így jött létre a Suhanj!    

S&L: Boldog nőnek tűnik, vajon színésznőként mivel lenne elégedett?

K. P.: Ha azok az emberek, akik az én szakmai életemről döntenek, kíváncsiak lennének rám.

Olyan munkákat szeretnék, ahol meg tudom lepni nemcsak a partnereimet, a közönséget, hanem saját magamat is. Igazából másra nem is, csak önfeledt játékra vágyom…

Katt a képekre! :)